Avas Palacsinta 2017 - a sztori

Sziasztok! 

Valamikor kora tavasszal, mikor még az időjárás kiszámíthatatlan, az avasi pincesorok pedig ez okból kietlenek voltak, szívesen tettem nagy sétákat a kanyargós, régi utcákon. 

Egyik délután a nagyavason kaptattam, élvezve friss tavaszi szellőt és a lebukás előtt álló nap sugarainak kellemes melengetését, amikor az egyik pici, ám takaros pince előtt egy öreget pillantottam meg, amint épp tüzet rakott a kicsi udvarán, szabadtéri főzéshez készülődve. Nagyon megtetszett a kis rendben tartott porta, ezért megszólítottam a görnyedt hátú, hézagos fogú, ugyanakkor rendkívül energikus, mosolygós bácsit. Beszélgetésbe elegyedtünk, mely azzal végződött, hogy mellettem főzte meg a gulyását, amit el is fogyasztottunk kettesben. Eközben folyamatosan mesélt, sztorizott a régi időkről, amikor még hatalmas élet volt hétvégente az avasi hegyoldalban.

Ámulva hallgattam, hogy annak idején státusz szimbólumnak számított egy pince a környéken, rengeteg híresség és módos polgár töltötte itt szabadidejét, vitatták meg baráti körben a saját és városunk aktuális dolgait. Akkora dolognak számított itt pince tulajdonosnak lenni, hogy még vidékről is sokan jártak ide a pincékbe. Többek között innen ered sok avasi utca neve is. Például a Csáti sor a mezőcsátiakra, a Csabai sor a hejőcsabaiakra, az Arnóti sor az arnótiakra, a Zsolcai sor a zsolcaiakra utal, akik pincével rendelkeztek itt. 

Óriási élmény volt számomra ez a délután, ezután hálából én is előkaptam a serpenyőmet és néhány alapanyagot és felajánlottam, hogy a gulyás után összedobok egy finom desszertet. Erre megkért az öreg, hogy hadd segítsen, ugyanis nagyon édesszájú a mai napig, és van egy régi receptje, amit nemrégiben talált valahol a környékbeli utcákon, amit már régen ki akart próbálni. Erre elővett egy megviselt állapotú, könyvből kitépett papírlapot, melyen egy alig olvasható recept látszott, ami nagyon érdekesnek tűnt. Ami viszont még jobban felcsigázott az az volt, amikor kezembe is vettem ezt a lapot, ugyanis nagyon ismerősnek tűnt mind a stílusa, mind az alatta lévő szignó, amiben a PalacsintaHáz kezdetektől meghatározó, kreatív séfjének jelét ismertem fel. Megkerült a tavaly megtalált receptkönyvem hiányzó lapja!

Az összetevőkben szerencsénk volt, az öregnek volt málnája, nekem többféle csokoládém, limeom. Sütöttem egy kakaós palacsintatésztát és a receptet követve összeraktunk valami isteni édességet. Mindketten elámultunk ezen a különlegességen, én sem tudtam betelni vele, pedig én már hozzászokhattam volna az egyedi fogásokhoz.

Muszáj volt becsempésznem a sárgult papíron lévő receptet a PalacsintaHázba, a séfek séfje asztalára, aki elégedett mosollyal kacsintott rám következő találkozásunkkor és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem letesztelni a 2017-es Avas palacsintáját. Miután elém rakta, leesett az állam, a sárgult recept alapján összerakott valami még finomabbat, még látványosabbat, mint amit én hoztam ki belőle. Végül is az ő ötlete volt eredetileg …